Múlthét csütörtökön előterjesztette az Európai Bizottság a Duna Régió Stratégiáját: fejlesszük a határon átívelő közlekedést, védjük a környezetet, javítsunk a versenyképességünkön, csökkentsük a korrupciót, és tokhalban újra legyen gazdag a Duna. A nagy EU álom, (ha kereskedünk egymással, cimbik leszünk) kelet európai neve: Duna Stratégia.
Enyhén szólva heterogén régióról van szó. Segít elképzelni az oktatási, munkaerő-piaci, ipari különbségségeket hogy a régió nyugati csücskében fekvő Stuttgartban 57.000 euró/fő a GDP, Boszniában 4000. Barsiné-Pataki Etelka kormánybiztos joggal látja a fejlesztési munka legnagyobb kihívását a koordinációban. Képzeljük el a szerb-bosnyák-horvát vita koordinálását bármilyen témában, vagy a bolgár és az osztrák delegáció konszenzusos megállapodását a fenntartható energiák felhasználásáról.
Mivel plusz pénzforrást nem jelent a stratégia, tokhal-vonóval együtt az összes pénzt anélkül is elkölthetnék a tagországok. Ez azt is jelenti, hogy a nem EU országokra fordított összegek csökkentik a tagországok fejlesztési büdzséjét. Tehát a Duna Stratégia nem a több pénzről szól, hanem a meglévő pénz hatékony elköltéséről - elméletileg. Arról, hogy együttműködésre bíztassa/ösztönözze/kényszerítse azokat a poszt szocialista országokat, akinek önmagában a működés is döcögősen megy. Illetve arról a felismerésről, hogy ez a régió egyedi kulturális örökséggel bír, amihez a fejlesztési politikának is alkalmazkodnia kell. Hogy ez a felismerés párosul-e cselekvéssel, azt még nem tudjuk, de várjuk a fejleményeket. Addig is szavazzunk arról, mi legyen az első projekt ami megvalósul a Duna Stratégia keretében: