Az elmúlt bő két évtized másról sem szólt (na jó, kis túlzással) mint a digitális média megállíthatatlan terjeszkedéséről. De ne higgye senki, hogy ez a terjeszkedés akár elvi akár gyakorlati határai közelében járna, sőt.
Építészek, várostervezők, befektetők azon vitatkoznak, milyen egy ideális városkép az ott lakók számára. De kit érdekel ugyan ez a kérdés, ha az ideális városkép ugyan annyira személyre szabható lenne, mint egy Facebook oldal, vagy egy blog. Ha az épületek színét, formáját, a közvilágítást mindenki saját magára optimalizálhatná. Sőt, engedjük nyugodtan szabadra a fantáziánkat: a jövő virtuális-valóságos városaiban mi állítjuk be a számunkra megfelelő reklámplakát, a növényzet és graffiti mennyiségét. Mindezt úgy, mintha az okostelefonunk kijelzője venne körül minket 360 fokban, napi 24 órában. Megnéznéd? Íme:
(3D felvétel, szemüveggel még jobb)
Augmented City 3D from Keiichi Matsuda on Vimeo.
Képzeljük el, hogy a Blaha Lujza téri aluljárón átsétálva, mikor a plafonra tekintünk, egy hatalmas medencében úszkáló delfinsereget látunk. A Parlament színe éppen olyan, amilyen a kormányzó párté, az összes köztéri szobor helyén pedig egy egy barátunk 3 dimneziós műalkotása áll.
A lehetőségek végtelenek, és ahogy mára mindenki DJ akar lenni, pár év múlva, mindenkiből építész lesz. Nem rossz, igaz?