Egyik kedvenc fotó és divatblogom a The Sartorialist. Tetszenek a fotókon szereplő emberek az öltözködésük, de leginkább a blog egyszerűsége. Egy kamerával a kezedben sétálsz a városban, és lefotózod, aki tetszik.

A budapesti verziót biztos többen próbáltak már, kíváncsi vagyok az eredményekre, emberekre, ruhákra, helyszínekre. A felhozatallal nem lenne gond, legalábbis biciklis fronton, ahogy egy másik kedvenc fotóblogomból is látszik. A Cycle Chic a biciklis szubkultúra menővé válásának egyik bizonyítéka. Az oldal szerkesztői divatfotókra illő emberek és biciklik százait gyűjtötték össze.

Mostanra a bicikli több lett Budapesten mint jármű. Egy réteg számára vált az önkifejezés  eszközévé, stílusának, ízlésének manifesztumává. Míg Amszterdamban szinte egyformák a biciklik, és a lehető legolcsóbbak, itthon az országúti száguldó géptől a hegyi kerékpárokig minden típussal és színnel találkozunk. Miért nyert ekkora teret a kerékpár a budapestiek exhibicionizmusában? 

Egyrészől azért, mert volt múltja: a nagyszerű Weisz majd Csepel művek a biciklizést magyarrá tették, amennyire csak egy közlekedés eszközt nemzetivé lehet tenni. Másrészről azért, mert volt olcsó, jó minőségű, széles kínálatú import. Harmadrészről pedig a biciklizés egy korosztály, egy réteg ellenállásának kifejező eszközévé vált. 

Az ellenállás ezen formája adta magát. Biciklizni Budapesten öngyilkosság, de legalábbis súlyos mentális zavarra utaló jel - gondolják ma is sokan, autósok, metrósok, villamosozók. Tehát aki teker:bátor! Továbbá környezetbarát, sportos, tudatos, fiatal, és sorolhatnánk a városi "biciklizmusra" tapadt jelzőket, melyek mindenkire fölkerülenk, ahogy nyeregbe ül, és végigteker a körúton. 

Tehát ne felejtsétek, lassan újra itt a bicikli szezon.