Imádom a fővárost, a helyeket, az eseményeket, az épületeket, szeretek itt lakni. De ettől függetlenül tudom, hogy jó pár dolog bűzlik sajnos. Összeszedtem, mi az azt a tíz dolgot, ami miatt Budapest egy szar hely. A lista személyre szabottan a végtelenségig bővíthető, de az biztos, hogy ha az alábbi problémákat hatékonyan kezelnénk, kvalitásokkal jobb helyen élhetnénk.
Sok a szemét- nincs szelektív hulladékgyűjtés
Ahol a közterület-fenntartó vállalat nem takarít, ott Indiában is érezhetnénk magunkat. Az pedig hétszentség, hogy az elkövetkező években nem fognak utcaseprőre költeni a fővárosban. A felelősség a lakosoké, és a politikusoké. Emlékszem egy történetre a világ egyik legmocskosabb városából. A polgármester azt a feladatot adta kisiskolás diákoknak, hogy hazafelé szegődjenek egy egy ember nyomába, és ha az elejt valamit, udvariasan figyelmeztessék, hogy elveszítette ezt a kis apróságot. Működött!
Tömegközlekedés
Ha valaki néha kimerészkedik a fővárosból, és felszáll a kevésbé központi vonalak járműveire, saját bőrén tapasztalhatja, milyen állapotban van a BKV. Darabokban lévő járművek, alkalmazottak és menetrendek, mindez 77 milliárd forint adóssággal megbolondítva.
Autós közlekedés + parkolás
Ez a város az autósok paradicsoma és pokla egyszerre. Hiába van 3x3 sávos autópálya a belváros kellős közepén, mégis órákat kénytelenek dugóban várakozni azok, akik nem bírják elviselni a tömegközlekedést. Cserébe akik elviselik, azon morfondíroznak, hogy mégis kéne egy autó a munkába járáshoz, mert inkább ülnek a dugóban egy kényelmes fotelen, minthogy két utastársuk hona alatt préselődjenek. Ördögi kör ez.
Közutak minősége
Megértem azt, aki dzsippel vág neki a városi forgalomnak. Autótulajdonosként az egyik legkellemetlenebb érzés lehet hallani, mikor lengéscsillapítók egymásnak csapódnak, és elképzelni, hogy még két ilyen „bukkanó” és kiszakad a kerék a helyéről.
Élhetetlen belváros
Ha valaki gyereket szeretne nevelni, és közben magát sem akarja kiírni a társadalmi életből, nincs könnyű helyzetben. A belváros egy két utcát leszámítva egy autóforgalomra optimalizált betonteknő. Közterek, zöld területek, játszóterek, járdák (!) alig jut az ott élőknek. Aki teheti, bemenekül a kocsmákba, szórakozóhelyekre, aki nem, a külvárosba.
Élhetetlen külvárosok
Csakhogy a külvárosok mintha megálltak volna a fejlődésben valahol a XIX század végén. Az ott élők többsége éber kómában kénytelen átvészelni a lakóhelyén töltött éveket, ahol az ágyon és a TV-n kívül szinte semmit sem lehet csinálni. Vegyük Újpest központot: néhány patkány burgeres, egy gyorsétterem, és egy két étkezde a felhozatal egy szoc reál üzletházzal, aminek a kínálata egy 1986-ban a Szovjetúnióból érkezett nagyobb szállítmány maradéka. Csábító.
Közbiztonság
Az elmúlt héten hét barátomhoz surrantak be éjszaka és vittek el ezt azt. Tudom, a statisztika és a biztonságérzet két külön dolog, és azt is, hogy ez nem a város, hnem az ország problémája. Azt sem gondolom, hogy a tömeges bebörtönzés és a fokozott járörözés megoldana hosszútávon bármit is. De jobban érezném magam, ha nem aggódnék csak azért, mert földszinti lakásom van.
Szar panelek
Pár százezer embernek sikerült olyan lakást vennie a nagy privatizációs buliban, aminek az értéke – ingatlanhoz méltatlanul – csökken az idő előrehalatával. Váltásra nincs lehetőség, csak a felújítás, korszerűsítés az egyetlen lehetőség, de jelenleg erre épkézláb megoldás még nem született. Előbb utóbb valaminek történnie kell.
Lerohadt épületek
Sajnos hiába a nagyberuházások, a rehabilitációs programok, több tízezer épület, - mely ugyan a bontásra nem érett meg – ha nem nyúlnak hozzá, rövid időn belül megérik rá. A lakóközösségek és az önkormányzatok egymásra mutogatnak, a házak meg lassan összedőlnek.
Drága lakások
Nem elég, hogy kényelmetlen az élet Budapesten, még drága is. A lakások ára sokszorosa a vidékieknek, ahogy a fogyasztási cikkeké is. Megjegyzem, ez inkább az ország problémája.
(közvélemény kutatás a FB-on folytatódik)