Duna blog

Ne csodálkozzunk azon, hogy Budapest sorozatosan az Európai Bizottság feketelistájára kerül a porszennyezettség kritikus koncentrációja miatt, ha a belvárosban autósztrádát üzemeltetünk. A Kossuth Lajos utca forgalma 2x3 sávon ontja a szén-dioxidot a városlakókra, csúcsidőben óránként 10 ezer autó halad át a központon. Itt az ideje, hogy alternatív szmog-elkerülő kidolgozásához lássunk a Duna blog szerkesztőségében is.

1. Fotoszintetizálás

Tanuljunk meg fotoszintetizálni!  Shrek és Hulk már átálltak, itt az ideje, hogy a globális felmelegedés két nyerteséhez hasonlóan mi is profitáljunk az emelkedő CO2 szintből.  (A képen első gyerekük, Géza látható, Ferencvárosból.)

2. Elhúzni, jó messze

Amíg az átálláshoz szükséges genetikai kísérletek eredményeire várunk, vegyünk házat Budán. A kilátás kárpótol az első hetekben jelentkező szén-dioxid elvonási tünetek okozta fájdalmakért. Aki még nem jutott be a felső tízezerbe, ne kedvetlenedjen el, van más megoldás.

3. Forgalomlassító tüntetések minden napra

Vigyük ki traktorunkat, kisgépünket, vagy egyéb forgalomlassításra alkalmas háztartási eszközünket a problémás utakra, és álljuk útját a forgalomnak pár óráig. Egy porszívó kihelyezése a körútra 365 napon át, és a siker garantált. A forgalmi dugók elviselhetetlenné tételével egy éven belül kiüldözhetjük környékünkről az autósokat.

4. Őserdő-telepítés a belvárosba

 Az őserdő a világ tüdeje, mint köztudott. Ha Budapest belvárosa nem is a világ, de saját tüdejévé válhatna, ha elegendő zöldnövényzetet telepítenénk a központi helyekre. A legzöldebb főváros címe garantált 2012-re. 

5. Gázmaszk éjjel-nappal

A kivárásra építő stratégia hívőinek is van megoldásunk: gázmaszk minden napra! Egy-két hét után hozzászokunk, és nemhogy a Kossuth utca levegője, de még egy csernobili nászéjszaka sem jelenthet gondot, - vagy legalábbis egészségügyi károsodást viselői számára. Ukrajnában bevált.

Várjuk a további javaslatokat!

Ez az egész történet egy HAJÓRÓL szól. De ha pontosabbak akarunk lenni, akkor magáról a Hajó utazásáról, ahogy nem törődve határokkal, vagy egyéb földi dolgokkal csak úgy lecsorog a Dunán. De valójában nem is a Hajó a lényeg, hanem ami a Hajón van. Ez pedig a kultúra. A kultúra utazik. Lecsurog. A szlovákoktól Magyarországon a bolgár Dunán a románokat is elhagyva a Fekete tengerbe. Hogy ott mi lesz vele? Na az majd csak a történet legeslegvégén derül majd ki.

A hajónaplót általában  matróz írja és az utazás közben. A mi valós utazásunk valójában még el sem kezdődött. Sőt még hajó sincs. De van Duna menti régiónk, ami azt gondoltuk elég ok arra, hogy belevágjunk valamibe, vagy a hajós viszonyoknál maradva vitorlát bontsunk.

Kb három évvel ez előtt tértünk át a puszta kultúra fogyasztóból a kultúra termelésre. Kezdtük a Frenák Pál Társulatnál, mint management, majd folytattuk hazai, majd nemzetközi fesztiválok megszervezésével míg végül önálló és egyetlen magyar szervezetként felvállaltuk, hogy mi a kultúrát fogjuk népszerűsíteni a legvagányabb eszközökkel és partnerekkel és nem csak az ország határain belül, hanem a lehető legszélesebb körben.

Valamikor pont egy évvel ez előtt merült fel az ötlet, hogy jó lenne egy Hajó. Egy olyan Hajóról álmodtunk, amilyen még nem volt. Összeültünk ezért idén tavasszal sok okos barátunkkal brainstormingolni. Nem árultunk el nekik még semmit (ahogy eddig nektek sem) a nagy tervből, csak annyit hogy hajó, rajta a kultúra és mind ez együttesen mozog A pontból a B-be. Egy nagyon aktív egész napos ötletelés után magunkra zártuk irodánk ajtaját és elkezdtük kidolgozni most már a tényleges tervet.

És egyik nap, valamikor a nyár derekán megszületett: KÖZÉP-EURÓPA HAJÓN című projekt, aminek minden apró lépéseit mától itt követhetitek nyomon.

Itt a harmadik és egyben utolsó videó, most Budapesttel mint turisztikai céllal a középpontban. Nekem személyesen a 0:21-nél bólogató A38as fickó a kedvencem, és nagy kacsarajongóként a ráckevei példány 1:23-nál. Jó lenne, ha mindkettőből több lenne Budapesten, bár azt hiszem, így sem panaszkodhatunk. A turisták áramlanak a városba télen-nyáron, a Váci utcában pl alig hallani magyar szót. Jól is van ez így. Attól lesz egy város világváros, ha az egész világ megtalálható benne kelettől nyugatig. Még messze vagyunk Berlintől vagy Bécstől, úgyhogy jöjjön csak még több turista, van még mit mutatnunk!

Olyan volt a Margit híd átadásának estéje, mintha egy vadiúj hidat avatnának. Kígyózó kocsisorok, türelmetlen autósok, izgatott járókelők. Kár, hogy tűzijáték nem kísérte a ceremóniát.

Persze, biztos tök jó, hogy újra át lehet kocsival menni, nem kell kerülgetni, meg gondolkozni, hogy akkor most Árpád vagy Lánc. Bár én egyáltalán nem közlekedem kocsival a városban, nagyon felhergelnek a dugók, és a hídon én eddig is minden további nélkül átjutottam vagy villamossal vagy busszal vagy gyalog. Szerettem, hogy nem volt forgalom a Szent István körúton, nem kellett folyton a száguldó kocsikat figyelni, egészen más hangulatú lett a Jászai. Azt hiszem, leggyakrabban ezt a hidat használom, hogy átjussak Budára (na meg persze vissza), és például imádtam éjjel vagy ködben átvillamosozni, egyszerre volt misztikus és félelmetes korlát nélküli, építkezés halommal teli híd. (Nem is értem, hogy nem zuhant be senki? Vagy csak erről nem szóltak a híradások?!) Persze volt, hogy utáltam, hogy le van zárva, nyáron szinte lehetetlen volt eljutni a Sport Uszodába, vagy kimenni futni (hacsak nem az Árpád híd felöl közelítettük), komoly logisztikai fejtörést okozott, hol lehet rámenni a hídra vagy éppen nem, és merre lehet haladni az építkezés miatt.

Azt mondjuk nem értem, hogy a híd közepén miért nem áll még mindig meg a villamos, ami ebben a szép időben külön zavaró, mert ugyanúgy torlódik a gyalogos forgalom, és a biciklisek sem tudnak normálisan haladni. A gyalogosok és a biciklisek még mindig csak „ketrecben” haladhatnak, így a híd átadása, nekünk, autó nélkül közlekedőknek, nem sokban lett más.

Titeket mennyire érintett a híd átadása? Vártátok? Vagy már el is feledtétek, hogy valaha autóval is át lehetett jutni?

A gyönyörűen fényképezhető városi műrepülő bajnokság sorozat idén elmaradt Budapesten. Hiába a szervezők kitartó munkája, a nemzetközi figyelem, a magyar sztárpilóta, a verseny nem kapott felszállási engedélyt 2010-re. A döntést azzal indokolta Nemzeti Közlekedési Hatóság még júliusban, hogy vagyon és közbiztonsági szempontból túl kockázatos a rendezvény. Akár 1 az 1.000-hez akár 1 a 1.000.000-hoz az esélye annak, hogy Besenyei Péter telibe trafálja a parlament főkupoláját, ami ráomlik az éppen ülésező képviselőkre, a kockázat tényleg nagy. Arról a rejtett kockázatról nem is beszélve, hogy ha az akkor éppen a házon kívül tüntető LMP/Jobbik/MSZP maradna csak életben, mi történne az országgal.

Nálunk kevésbé stabil demokráciák persze nyugodt szívvel teszik ki nemzetüket ilyen méretű kockázatnak. Belgrád örülne, ha jövő évtől hozzájuk költözne a repülő viadal. És Te? Menjen vagy maradjon az Air Race? 

Nem győzzük elégszer bizonygatni magunknak, hogy Magyarország és Budapest milyen remek hely, holott a tengerentúlon ezt már réges-régen felismerték (és most nem a turistákra, hanem a filmes forgatócsoportokra gondolok). Budapest Kelet-Európa bármelyik nagyvárosát eljátszhatja. Lepukkant házai háborús filmekhez, klasszicista épületei Buenos Aires-hez adnak díszletet.

1. A bulvársajtó októberben Angelina Jolie és Brad Pitt ittlétéről cikkezett, de ne feledjük, hogy Pitt 2001-ben már járt Budapesten a Kémjátszma forgatásakor, akkor még Jenifer Anistonnal. Fővárosunk akkor a hidegháborús Berlin utcáit alakította:

2. 1995-ben sztárparádé látogatott Budapestre az Evita forgatására: Madonna, Antonio Banderas, Jonathan Pryce és Alan Parker. Sőt, Banderas hozta akkori feleségét, Melanie Griffitht is. Madonna akkor ezt írta Budapestről a naplójában: „Mit mondhatnék Budapestről? Építészetileg szép, ha kicsit hunyorog az ember, akár Párizsban is érezhetné magát.” Kedves. A temetési menet mögött néha feltűnik a Parlament!

3. Kevésbé ismert film a 2002-ben szintén Budapest utcáin forgott Max, pedig izgalmas története, és szenzációs szereplői vannak (John Cusack, Noah Taylor). A történet Hitler fiatalkoráról és egy Max Rothman nevű festő kapcsolatáról szól, városunk pedig az első világháborús München utcáiként mutatkozik be. Az operatőr Koltai Lajos, sőt itt nem csak a helyszínek miatt kapjuk fel a fejünket, hanem a színészekkel miatt is, akik feltűnnek egy-egy filmkockán- Stohl András, Hernádi Judit, Kulka János vagy éppen Árpa Attila.  Bár a Gozsdu-udvar itt még egészen másképp nézett ki.

4. Ne felejtsük el, az Én, a kémet sem, ami 2000-ben forgott itt Eddie Murphyvel és Owen Wilsonnal. A sztori nem bonyolult, néha vicces, Eddie Murphy pedig kifejezetten remekel. Lehet, hogy jól érezte magát nálunk? És végre Budapestnek saját magát játszhatja. A magyar gonoszok magyarul üvöltöznek, és a két főszereplő a szépséges kivilágított várral a héttérben még a Dunában is fürdik!  

5. Ez csak néhány kiemelt példa, de érdemes említést tenni a vámpíros Underworld- ről, amiben Görög Zita is feltűnk, vagy Szabó István két alkotása is, a Csodálatos Júlia és a Napfény íze. De nem ám csak az elmúlt 10 évben forgattak nálunk világsztárok, legutóbb például itt járt Robert Pattison is, a Guy de Maupassant A szépfiú című regényén alapuló Bel Amiban, a helyszín a csodaszép Andrássy út volt.

Akár málnás, akár száraz, akár 5 ajtós, akár szoftverfejlesztés, egy közös van bennük, Magyarországon készülnek. Szobi Szörp, Törley, Győri Audi, Graphisoft csak néhány példa, amikre tényleg büszkék lehetünk. Ha a cél az, hogy az új gazdasági térben Magyarország vezető szerephez jusson, szerintem jó úton haladunk. Nézzétek meg a filmet, hogy Ti is lássátok, mennyi mindenben vagyunk erősek. A világhírű magyar találmányaink meg már csak habot jelentik a tortán.

Ha sok pénzed lesz, befektetsz itthon?

Vízibiciklit a Dunára! Egy kellemes hétvégi program családoknak, szerelmes pároknak, turistáknak, unatkozó fiataloknak. A Szabadság hídtól a Margitig egy lekerekített vízibicikli sáv a part mentén, a sodrás kezelhető, az életveszély kizárt, a látkép gyönyörű. A puhányabbak északról indulnának, visszatekerni nem kéne, a déli kikötőből csoportosan visszavontatnák az ott letett járműveket. A sportosabbak pedig délről tekerhetnének fel a rakpart mellett. Az olyan luxusszolgáltatásról egyelőre le kell mondania a vásárlóknak, mint a beépített csúszda, de napozni simán lehet, útközben kiköthetnének várost nézni vagy kávézni, de a vízre telepített bárokba is betérhetnek. Típus- és méretválasztékban széles termékpalettával indulna a kölcsönzés: megtalálható lenne a XIX.századi fából készűlt folyami-kerékpár, a sportautó kasztnis, a balatoni kommersz, és a high-tech szénszálas is. Miért nincs még ilyen? 

Érkeztek még ezeken kívül egyéb ötletek is a hazai és külföldi egyetemistáktól azon a Duna-workshopon, ahol jártam. Részletes összefoglalóra nem vállalkozom, azt meg lehet tekinteni itt.

Inkább beszéljünk az ötletekről!

1. Egyesíteni kell a Duna-menti kerületeket, hogy a Duna és partjának kihasználása egységes lehessen. Az, hogy Budapesten túl sok kerület van, hogy a város túlságosan szét van szabdalva, régóta téma. Magam is egyetértek vele, hogy a 23 kerület és a fővárosi önkormányzat néha egymásnak keresztbe téve küzd bizonyos célok eléréséért, melyek ugyan nemesek, de együtt többre mennének. Viszont a Duna partjával összesen a kerületek fele (12 db) érintkezik, és a budai oldalon egyedül a XII. kerület maradna ki. Tehát nem biztos, hogy ez lenne a megfelelő rendező elv. Vagy álljon Budapest három nagy kerületből: Buda (XII.), Duna (I-V., IX., XI., XIII., XX-XXIII.), Pest (VI-VIII., X., XIV-XVIII., XIX.)? Vagy inkább csak a partmenti részek egyesüljenek egy (XXIV.) kerületté?

2. A város járdáit tele kell rakni csatornákkal, melyekben a Duna vize folyna a talpunk alatt. Szerintem ez nagyon jól is ki tudna nézni, és valóban víz közeli kapcsolatot teremtene, mint ami az ötletelők célja is volt. Azért ez nem teljesen új ötlet, én pl Dél-Franciaország kisvárosaiban láttam ilyet először.

3. Mobil platformokat a Dunára, melyekre kávézók települhetnek, de performanszok is, meg napozni is lehessen rajtuk! Szintén nem új ötlet, csomó városban megvalósították már, néhány cikk itt, meg itt, meg itt.

4. Londoni példa alapján a város nevezetes épületeire verseket vetíteni. Londonban pl a városházára is vetítettek, Budapesten ezt nehezen tudom elképzelni, annyira elbújtatták az épületet. De mondjuk a Sándor-palotán el tudnék képzelni egy Nobel-díjas magyar szövegrészletet.

5. Vízi tömegközlekedés fejlesztése. Tudtommal ez célja Budapestnek már egy ideje. Ti utaznátok Buda és Pest között BKV-bérlettel használható hajókkal? Mondjuk a Jászairól a Batthyányira vagy a Rómairól a Müpához?

Sajnos elhangzottak olyan ötletek is, amelyekben vagy semmi újdonság nincs Budapestet illetően, vagy jelenleg megvalósíthatatlan. Ez utóbbira példa, hogy az egyik csoport hosszasan kifejtette, hogy PPP-ben kell megvalósítani a fejlesztéseket. Ez mostanában sajnos nem fog menni, mert a kormány éppen leállította ezt a konstrukciót. Meg az is ötlet volt, hogy Budapest néhány útját néha le kellene zárni, hogy azon csak biciklis közlekedés lehessen. Ez is létező dolog, szólni kellett volna a hallgatóknak. Azt is sajnáltam, hogy nem alakult ki semmiféle vita a prezentációk során, és a menetközben felmerülő vitás kérdésekről sem hallottunk semmit, pedig az biztos érdekes lett volna.

Cserébe volt rengeteg Dunakavics.

Sokat vitáznak szakemberek arról, hogy mennyire élhető város Budapest. Az utca embere számára szerintem soha nem a szezonális ingadozásoktól mentes, társadalmi-gazdasági kosarakat számolgató statisztikai mutatók voltak az érdekesek, bár kétségkívül azoknak is megvan a maguk bája. Nekem sokkal fontosabb, hogy hogy érzem magamat a városban, hogy csak itt lakom-e, vagy itt is élek. 

Csináltunk mi is egy videót a Sygmával együtt Budapestről mint kulturális térről. És szerintem ez az. Így élhető és szerethető a város. A néha közlekedési dugókat okozó Critical Masszel, a lepukkant, de nem feltétlenül pénztárcabarát romkocsmákkal, de még az egyre nagyobb turistaközpontként funkcionáló Vásárcsarnok is nagyon belefér. Vagy szerintetek? Inkább a statisztika, mert az legalább objektív próbál lenni?

Nem csak a névrokonság miatt választottuk az olasz autógyár 1985-ben piacra dobott szedánját. A sportos külső legalább annyira közrejátszott a szerkesztőség választásában, mint a formabontó dizájn. És aki véletlen szóegyezésre gyanakszik, esetleg a duna olasz jelentésére, a dűnére gondol, annak csak annyit mondunk, hogy 1987-ben a Fiat piacra dobta Duna kombi verzióját Elba néven. Íme a megdöbbentő erejű tv reklám.

Egy kedves külföldi rokonom meglátogatott a hosszú hétvégére. Még soha nem járt itt, és ahonnan ő jött, ott nincs se híd, se folyó, ezért úgy döntött, ezeket megörökíti magának. Rövid látogatásából próbálta a maximumot kihozni, ezért összekötötte a híd-túrát a Halloweennel. A képek alapján úgy tűnik, jól érzi magát nálunk, szerintem néhány buliba is elviszem. Van ötlet, hogy hova? Jelmezről már gondoskodott. Jövőre pedig én látogatom meg őt. És akkor íme a fotók:

Megyeri hídnál:

Árpád hídnál:

Margit hídnál: 

Lánchídnál: 

Erzsébet híd: 

Szabadság híd:

Petőfi híd: 

Lágymányosi hídnál: 

Meghívtuk a blogra Parti Zoltán földrajztanárt, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség Duna munkacsoportjának vezetőjét. Várjuk a szakértői szöveghez hozzászólásaitokat.

Budapest a vízről nézve a kajakosok-kenusok szemszögéből

Ki "jár" a Dunán, Budapest egyik lehetséges "főutcáján"?

A városlakók meghatározó többsége, az akadály leküzdése céljával, egy-egy legközelebbi csomóponthoz igyekezve, a hidakon vagy a Metró alagútban közlekedik át a folyó felett, vagy éppen alatta. A vízi főutcán tehát meghatározóan - a két part egymással szemben lévő hídfőállásai közötti - keresztirányú, szárazföldi forgalom a jellemző. A városlakók  szárazföldi járműveken kelnek át a túlpartra, s ennek ma már nincs, és még nincs új érdemi alternatívája.

Olyan épülő városi FŐUTCA a Duna, amely egyelőre még csak a fix pontokon kialakított partoldali speciális "KIKÖTŐKBŐL", illetve többnyire az ahhoz tartozó "FELÜLJÁRÓK" rendszeréből áll. A város egyéb belső tereit és az egyes partszakaszokra eső további részeit - a vízi autópályától - forgalmas közutak választják le. Ezeken a part menti utakon érhetők el  autóval a hídfőállások is, amely utakkal így a víz megközelítése alárendelődik a hidakra való felhajtásnak, a  városi forgalmat elkerülő gyorsabb haladás illúziójának az egész városi dunai partszakaszon. Így mitől válhatna mégis FŐUTCÁVÁ egy várost átszelő folyó, ahol a városlakó emberek nagyobb szabadsággal közlekedhetnek?

Elsősorban attól, hogy az átmenő és célirányos nagy-hajóforgalmon túl városi viszonylatú közlekedés és ellátó-szállítás is elindul a folyón lefelé és felfelé, illetve az ilyen célú forgalom és más városi funkciók (személyi közlekedés; elővárosi forgalom; a vízre telepíthető város-ellátási funkciók: árufeltöltés, szemétszállítás; szabadidős terek; vízen úszó lakóterek, stb.) is áttevődhetnek részben a folyóra, és az egyes különböző funkcionális tereket a vízről is el lehet majd érni, be lehet kapcsolni más városi hálózatokba, vagy éppen a part felé húzódó lakóterekbe.

Mégis vannak járó-kelők a FŐUTCÁN:

Annak tekinthetők ugyanis a turisták, akik megérkeznek, hatalmas szálloda-hajóikkal kikötnek, megszállnak a forgalmas rakpartok előtt, a hidak közötti kikötőknél, majd programjuk szerint eltávoznak. A  helyi kirándulók, budapestiek, vidékiek és külföldiek vegyesen járnak-kelnek a Dunán, elindulnak és visszatérnek a bérelt és menetrend szerint járó kiránduló hajókon, közlekedésük azonban programszerű, az idegenforgalom és a hazai turizmus része. A rendszeresen, a folyón át városi A-ból városi B-be közlekedő lakosok nagyon kevesen vannak. A kézi hajtású hajókban evezők pedig nem tudnak kikötni a város belső területein, de, ha ki is jutnak a kikötőpontonok és a veszteglő hajók és kikötő  köteleik között, vagy a magas függőleges partfalak réseiben a partra (pl.: a néhol megmaradt lépcsőkre menekülnek vészhelyzetben), akkor is nagy forgalmú rakparti utak zárják el őket a várostól, hajójuk őrizetlenül marad a tárolásra teljesen alkalmatlan részeken.

Az áruszállító-hajók, „tranzit” jellegű útvonalaikon áthaladnak a belvárosi részek előtt, a városlakónak mozgó látképet mutatva és fordítva pedig: a hajók legénysége, ha ráér, gyönyörködhet a budapesti tájképben.

A FŐUTCA lehetőségéhez tehát új városi közlekedési rendszer - és főleg gondolkodás - kiépülésére lenne szükség.  A budapesti belvárosi vizek ma a városi lakosság számára csak a látkép részeként szolgálnak (igaz, ez egyedülálló Európában), azon csak speciális felkészültséggel lehet kézi hajtású vízi járművekkel közlekedni, partra-szállni és vízre-szállni. A kajakosok-kenusok is inkább választják a városból kifelé a trélereken való hajószállítást a nyugodtabb vizekre, mint az átevezést és esetleg a zsilipelést , például a Ráckevei-Duna ágra igyekezve. A vízi sportok folyamatos kiszorulása a városi vízfelületekről hosszú évek óta folyik. A kis "rezervátumok" sem teljesen védettek, így a Római-parton, a Hajógyári-ágban és az Újpesti öbölben, de Szentendrei-Duna ágban is "jogilag szabályozottan" rendezetlenek a viszonyok, a motoros hajtású szabadidős sportok kisebb létszámuk ellenére is hatékonyan uralják a visszaszorulóban lévő vízfelületeket.

Mit kap a folyótól, és mit tud adni a folyónak a város?

A városi folyó "üzleti terve":

A folyó tehát beérkezik a városba, majd áthaladva rajta, távozik. Rajtunk múlik mit kezdünk a jövőben ezzel a térrel, energiával, szépséggel és főleg lehetőséggel, az Európával is összekötő természeti jelenséggel. Kiderülhet ugyanis, hogy van-e identitásunk, intenzívebb területi azonosulásunk a Dunához, tudunk-e rendszerben gondolkodni, döntéseket hozni, vagy csendesen nézzük, "hogyan úszik el a dinnyehéj" ....

Végül egy javaslat: mivel a tervezéskor a vízi sportok, a kajak-kenu sport által felhalmozott tudás, a szervezeti és módszertani kultúra jól integrálható és allokálható, erőforrásként felhasználható a fejlesztések során, kérjük tehát azt igénybe is venni.

A Magyar Kajak-Kenu Szövetség bekapcsolódott a munkába, a www.dunamunkacsoport.hu honlapon - elektronikus üzenő táblánkon - megtalálhatók a modellszerű projektjavaslataink, illetve a Szövetség keretein belül már dolgozik a Duna Munkacsoportunk is, amelynek a Duna-stratégia és Akcióterv kapcsán célja és feladata a "vízről érkezők" nézőpontjának megjelenítése a fejlesztési tervekben.

Két nemrégiben nyílt kiállítás keltette fel az érdeklődésemet. Nem nyomatom, hogy feltétlenül nézzétek meg, csak akkor érdemes, ha vonzódtok az ilyesmihez.

A FUGA-ban bemutatják a XIII. kerület elmúlt 5 évének építészeti termését. (és itt elkerekedik a szemem) Az elmúlt öt évben főleg lakóparkok épültek, amikről a tervező beruházó iránti kiszolgáltatottsága, a kivitelező kapzsisága, és a sok ember összezsúfolása jutnak eszembe. Hogy a száz évvel korábban más lett volna a helyzet, nem tudom. Talán ezek a bauhaus házak is pont úgy épültek, mint a mostani újépítésüek. Angyalföldön pedig rengeteg épült az elmúlt 5 évben: vizafogó, kleopátra, a béke tér környéke például. És hogy ezek építész szemmel mit nyújtanak az ott élőknek, az utókornak, vagy az építészetnek? Aki elment, írja meg legyen szíves!

Még mielőtt a másik kiállításról írnék, szeretném ha megnéznétek az egyik legújabb műalkotásomat. A címe: Fotórealisztikus fotó a Szabadság térről.

Akinek tetszik a fent látható műalkotás, annak ajánlom figyelmébe a fotórealista festészet remekeit felvonultató kiállítást a bécsi Modern Művészetek Múzeumában. Azok ugyan nem 3 perc alatt átmaszkírozott fényképek, hanem sok 100 óra munkával előállított festmények, de ugyan így néznek ki. Ezek szerint a művészet nem más, mint valamit nagyon sokáig csinálni. Néhány kép ízelítőül annak, aki kedvet kapott. Megdőbbentőek egyébként. 

Az október 18-ai DunaLog konferencián bemutatkozó Duna menti identitáskörzetek koordinátorai több izgalmas Dunával kapcsolatos eseményre, programra és akcióra hívták fel a figyelmünket.

Többek között egy különleges fiatal alkotócsapatra a koppánymonostori DunapART művésztelepen.

Olvassátok el alább az írást, kiderül miért fontos és egyedülálló ez a kezdeményezés!

tilos-az-a.extra.hu/dunap-art-101005.html

Kattintsatok a képre a részletekért! A regisztráció a helyszínen is lehetséges.

Az Index tudósítása szerint szárba szökkent egy paradicsom a Lánchíd külső pillérén. Nehéz elhinni, hogy a kietlen betonon tisztes méretűre nőjön egy növény, bár Budapesten nem egyedül álló jelenség, hogy köztéren zöldség terem. Legutóbb egy Bosnyák téri buszmegállóban nőtt egy kisebb citromfa. A paradicsom még zöld, és mivel két hét napsütésre lenne szüksége, már nincs sok esély a beérésére. Egy fővárosi kertészet vezetője nem győzte hangsúlyozni, hogy a zöld paradicsom egy éretlen gyümölcs, tehát nem kéne leszedni, mert tele van mérgező anyagokkal, amik csak az érés során bomlanának le. Azért én halkan megjegyezném, hogy a zöld paradicsomból készült ételek receptjeihez nem túl nehéz hozzáférni. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium gasztronómiai főosztályának helyében már a Lánchídi-paradicsom lekvár vagy a Chain Bridge Chutney receptjén dolgoznék.De azért ne szedjük le, vegyünk a piacon, ha nagyon meg akarjuk kóstolni. Inkább zarándokoljunk el a Lánchídra, csodáljuk meg a zöld paradicsomokat, és védjük meg, ha valaki le akarna tépni akár egyet is! Sőt, kezdeményezzük, hogy a friss bokorerdőt ültessenek a pillérekbe, görögdinnyét, almafát, szőlőt az Erzsébet híd teljes egészére és ez mind együtt legyen az Unesco világörökség része, mint ahogy a dunai látkép a Lánchíddal is az.

fotók: Barakonyi Szabolcs

Épül a XXI. századi Budapest. Vitatott, vitathatlan jó épületekkel, mint a MÜPA, vagy a CET és vitatatlhatanul rossz épületekkel, mint a díszletszerű Nemzeti Színház. A díszleteket lebontják. Vagy nem? Valahogy nem tudunk igazán örülni egy új épületnek, közösségi térnek. Az átkosban, a sokat és jogosan szidott szocializmusnak nevezett társadalmi formációban megépült egy szálloda, akkor a pestiek célpontjává vált azt megnézni. Amikor felépült az Erzsébet híd, büszkék voltunk a modernitására. 

Duna part - 2002

Kicsillan Budapest esti fényeiben a MÜPA ékes lilás megvilágítása. Bár addigra a modern múzeum a LUMU hivatalos nevén Ludwig Múzeum termei már bezárnak, de ekkor nyílnak meg a művészeti élet új terei. A világhírűvé vált hangversenyterem és a világhírű táncművészeket befogadó színház. Az épület sajátos tömbje nélkül nem képződne tér a városnak ezen a pontján. Csak az üresség venne körül. Tere van egy embernek, egy fának és épületnek. Az ürességnek nincs térhatása. 

Duna part - 2005 

Még nincs is készen, de a Dunáról nézve máris magával ragadó élmény a CET épülete a kortárs építészet híveinek. Én éppen a Dunáról egy motorcsónakból kaptam az utolsó benyomásomat az épülő CET-ről. A szárazföld felöl kevésbé bontakozik ki a nagy bálna, mint a víz felöl. Az „üvegbálna”, amely formájában a Central European Time rövidítéséből eredő CET névre is utal a valamikori közraktáraknak ad új életet, a 31 000 nm-s új épületben. A Duna felőli szárnyban éttermek és kávézók, velük szemben könyvesház, galériák, iparművészeti és designüzletek, delikátesz-boltok épülnek. A létesítmény működtetésének kulcsfontosságú kérdése, hogy milyen funkciók kerülnek a nagyterembe. Az itt és a hátsó teraszon zajló majdani kulturális események hozzájárulnak majd Budapest kulturális városfejlesztési terveinek megvalósulásához.

Duna part - 2010

Neked melyik tetszik jobban? És miért az? 

Már a századfordulón a csónakházak és a sport helye volt a Római. Az identitását a szocializmus sem változtatta meg lényegesen. A Római a fővárosi emberek könnyen elérhető vízpartja, strandja és sporttelepeinek helyszíne volt.

Római part és strand

A Római part hangulata már a múlté, ma már nem ilyen egyértelmű az identitása. A csónakházak nagy részét lebontották, helyüket szép lassan a lakóparkok foglalják el. Eltűntek a gyönyörű fák, a zöldek, helyettük apartmanok és beruházások sorakoznak. Bár a legtöbb ingatlan egyelőre üresen áll, csak a kifüggesztett kiadó táblát lehet látni.

 Római part és kolbász

Bár jópofán bele lehet fulladni a lángos és a halsütők olajszagába, a csónakházak és a stégek állapota katasztrofális. Nem vagyunk optimisták a Római part jövőjét illetően. Ha eltűnnek a csónakházak, és eltűnik a parti sétány, eltűnik a Római egyénisége. Vagy mégsem?

Miért nem tudjuk kiaknázni a terület adta lehetőséget? A belvárostól mintegy fél órára ilyen természeti csoda kínálkozik, és valahogy mégsem hisszük, hogy a virágkorát éli.

Bár este megvan a hely bája, ilyenkor teljesen más arcát mutatja a part. A büfék fényei emberek garmadát csalogatják az élőzenés és a dj helyekre. Megfér egymás mellett a mai popzene és az örökzöld sláger, itt egymás mellett szórakoznak fiatalok és idősebbek, egy sajátos underground hangulatban.

Római part és penthouse

Elgondolkoztató, hogy vajon mit szeretnének pontosan a Római parttal? Luxus lakóparkokat egymás hegyén-hátán? Hová tűnik akkor az idilli jellege? Vagy „tengerpartot” a fővárosba?

Látszik, hogy valami kialakulóban van, de nem egyértelmű, hogy mi.

Mi lesz a Rómaival? Mivé tesszük?

A pasaréti Napraforgó utca és a Szent István park Újlipótban. Két kedves elit környék. Nekem a Duna, a tetőteraszok és helyi kocsmák miatt az utóbbi jön be. De ha szigorúan csak az épületeket vesszük figyelembe, felmerül a kérdés: melyik környék a bauhaus hazai csúcsteljesítménye? 

A Napraforgó utca homogenitása vagy a Szent István park mérete nyűgözi le jobban? A kertvárosi épületek egyedisége vagy a belvárosiak monumentalitása? 

Íme néhány fotó, hogy segítse a döntést. 

Napraforgó utca

Újlipótváros

Melyik a vagányabb? 

Ezen a nyáron többször is legatyásodtam annyira, hogy az esti sörözéseken is érdemessé vált spórolni. Azt javasoltam ilyenkor barátaimnak, hogy hagyjuk zsúfolt kerthelységeket és a drága sört a külföldieknek, vegyünk pár dobozost és üljünk ki A parkba. A nehéz kérdés csak az volt, hogy hova. Kiderült, hogy a városunk nem támogatja, ha sörözésen akarok spórolni. A teljesség igénye nélkül ezeket a helyeket szedtem össze:

Az ultimate Gödör

jutott először eszembe, annak is a felső szintje, ahol pár évvel a megnyitás után már szabad volt a fűre lépni. A tömegtől ugyan nem, de a drága sörtől megmenekít, ráadásul közel a bolt, a lenti pulténál nem hosszabb sorokkal.

A romantikus Károlyi kert

napközbeni takarékoskodásra kiváló, a bejárattal szemben lévő kisboltban műanyagpoharas kávé is van, nem csak sör. Nagy hátránya, hogy a fenntartó díszítő funkciót lát a tér közepén lévő füves placcban, amire ezért lépni nem szabad. Aki a padon ülésnél természet közelibb élményre vágyik, annak meg kell elégednie egy körbefutó vékony fűsávval. Ha nem zárna be napnyugtakor, már nem lenne ilyen szép virágos kertje, és az ott lakók sem szeretnék annyira, mint most, mert sokan járnának ide.

A hivatalos Szabadság tér

foci vb közvetítések és egy kispál koncert óta  felkerült sörözhető helyeket jelölő mentális térképemre. Ha nem a bankszektor venne körül felülről és egy parkolóház alulról, még otthonosabban érezném magam. Bolt sincs a közelben, előre fell kell készülni.

A vad és regényes Orczy kert

messze van, a gettóban, ezért csak elméletileg kerül fel a listámra. Pedig... Mert van tó, sétapark, rét, beépített kocsma, focipálya, minden, ami egy szabadtéri kulturális komplexumhoz kell, csak hát, rossz helyre született. Már a Ludovika felőli bejárat is messze van a belvárostól, a Nagyvárad tér meg már a külváros része, józan ember nem jön el idáig. Pedig... ha lenne egy kis vér a belvárosiaskodók pucájában, vennék a bátorságot, hogy új területeket vonjanak be a városi életbe.

A Margitsziget

A Margit híd felöli kocsmák és kertek esti csomóponttá változtatták a sziget déli csücskét. Ide is előre kell a sörrel készülni, a közvilágításból sem jut mindenhova, de pad van a finnyásaknak, fű és beton a hippiknek.

Nem vitatom, város imázs videókra szükség van, hátha a texasi parasztlány is tudja legközelebb a helyes választ, és nem kell puskázni a szomszédjáról azt, hogy milyen országnak a fővárosa Budapest!

Ez a kínálat, amit 2 óra alatt a youtube-on össze lehetett halászní Budapest promó filmekből: 

1. A CNN-re szánt pénzcsalogató film, pornós utalásokkal és néhány magyar feltaláló nevével. 

2. Az előzőhöz hasonló, de annál funkysabb film, a Studio Metropolitana által megrendelt film elektro népzenével, animációval és nagyon ritmusra vágva. Évekkel ezelőtt az Európa K. Fővárosa címre pályázó Budapestnek is volt egy hasonló videója, de sehol nem találtam. Aki megleli, küldje le pls!

3. A népviseletbe bújt Tony Curtis-szel is készült az amcsi nyugdíjasokat beizzító szpot. Nem is tudtam, hogy ilyen drámai hangja van Josephine-nek. 

4. Az unalmas kategóriában ezt találtam, nem tudom, ki, kinek, miért készítette, de Lucy emiatt Budapestet nem fogja megjegyezni. 

5. Az EasyJet hotel-reklámja a pályaudvarokra érkező hátizsákos külföldieknek üzeni, hogy Budapesten át akarják verni őket a cigányok. Kedves. 

 DUNÁNÁL

1

A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.
Mintha szivemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.

Mint az izmok, ha dolgozik az ember,
reszel, kalapál, vályogot vet, ás,
úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el
minden hullám és minden mozdulás.
S mint édesanyám, ringatott, mesélt
s mosta a város minden szennyesét.

És elkezdett az eső cseperészni,
de mintha mindegy volna, el is állt.
És mégis, mint aki barlangból nézi
a hosszú esőt - néztem a határt:
egykedvü, örök eső módra hullt,
szintelenül, mi tarka volt, a mult.

A Duna csak folyt. És mint a termékeny,
másra gondoló anyának ölén
a kisgyermek, úgy játszadoztak szépen
és nevetgéltek a habok felém.
Az idő árján úgy remegtek ők,
mint sírköves, dülöngő temetők.

2

Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve
nézem, amit meglátok hirtelen.
Egy pillanat s kész az idő egésze,
mit száz ezer ős szemlélget velem.

Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak,
öltek, öleltek, tették, ami kell.
S ők látják azt, az anyagba leszálltak,
mit én nem látok, ha vallani kell.

Tudunk egymásról, mint öröm és bánat.
Enyém a mult és övék a jelen.
Verset irunk - ők fogják ceruzámat
s én érzem őket és emlékezem.

3

Anyám kún volt, az apám félig székely,
félig román, vagy tán egészen az.
Anyám szájából édes volt az étel,
apám szájából szép volt az igaz.
Mikor mozdulok, ők ölelik egymást.
Elszomorodom néha emiatt -
ez az elmulás. Ebből vagyok. „Meglásd,
ha majd nem leszünk!...” - megszólítanak.

Megszólítanak, mert ők én vagyok már;
gyenge létemre így vagyok erős,
ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál,
mert az őssejtig vagyok minden ős -
az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik:
apám- s anyámmá válok boldogon,
s apám, anyám maga is ketté oszlik
s én lelkes Eggyé így szaporodom!

A világ vagyok - minden, ami volt, van:
a sok nemzedék, mely egymásra tör.
A honfoglalók győznek velem holtan
s a meghódoltak kínja meggyötör.
Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa -
török, tatár, tót, román kavarog
e szívben, mely e multnak már adósa
szelíd jövővel - mai magyarok!

... Én dolgozni akarok. Elegendő
harc, hogy a multat be kell vallani.
A Dunának, mely mult, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.

1936. június