Meghívtuk a blogra Parti Zoltán földrajztanárt, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség Duna munkacsoportjának vezetőjét. Várjuk a szakértői szöveghez hozzászólásaitokat.
Budapest a vízről nézve a kajakosok-kenusok szemszögéből 
Ki "jár" a Dunán, Budapest egyik lehetséges "főutcáján"?
A városlakók meghatározó többsége, az akadály leküzdése céljával, egy-egy legközelebbi csomóponthoz igyekezve, a hidakon vagy a Metró alagútban közlekedik át a folyó felett, vagy éppen alatta. A vízi főutcán tehát meghatározóan - a két part egymással szemben lévő hídfőállásai közötti - keresztirányú, szárazföldi forgalom a jellemző. A városlakók szárazföldi járműveken kelnek át a túlpartra, s ennek ma már nincs, és még nincs új érdemi alternatívája.
Olyan épülő városi FŐUTCA a Duna, amely egyelőre még csak a fix pontokon kialakított partoldali speciális "KIKÖTŐKBŐL", illetve többnyire az ahhoz tartozó "FELÜLJÁRÓK" rendszeréből áll. A város egyéb belső tereit és az egyes partszakaszokra eső további részeit - a vízi autópályától - forgalmas közutak választják le. Ezeken a part menti utakon érhetők el autóval a hídfőállások is, amely utakkal így a víz megközelítése alárendelődik a hidakra való felhajtásnak, a városi forgalmat elkerülő gyorsabb haladás illúziójának az egész városi dunai partszakaszon. Így mitől válhatna mégis FŐUTCÁVÁ egy várost átszelő folyó, ahol a városlakó emberek nagyobb szabadsággal közlekedhetnek?
Elsősorban attól, hogy az átmenő és célirányos nagy-hajóforgalmon túl városi viszonylatú közlekedés és ellátó-szállítás is elindul a folyón lefelé és felfelé, illetve az ilyen célú forgalom és más városi funkciók (személyi közlekedés; elővárosi forgalom; a vízre telepíthető város-ellátási funkciók: árufeltöltés, szemétszállítás; szabadidős terek; vízen úszó lakóterek, stb.) is áttevődhetnek részben a folyóra, és az egyes különböző funkcionális tereket a vízről is el lehet majd érni, be lehet kapcsolni más városi hálózatokba, vagy éppen a part felé húzódó lakóterekbe.
Mégis vannak járó-kelők a FŐUTCÁN:
Annak tekinthetők ugyanis a turisták, akik megérkeznek, hatalmas szálloda-hajóikkal kikötnek, megszállnak a forgalmas rakpartok előtt, a hidak közötti kikötőknél, majd programjuk szerint eltávoznak. A helyi kirándulók, budapestiek, vidékiek és külföldiek vegyesen járnak-kelnek a Dunán, elindulnak és visszatérnek a bérelt és menetrend szerint járó kiránduló hajókon, közlekedésük azonban programszerű, az idegenforgalom és a hazai turizmus része. A rendszeresen, a folyón át városi A-ból városi B-be közlekedő lakosok nagyon kevesen vannak. A kézi hajtású hajókban evezők pedig nem tudnak kikötni a város belső területein, de, ha ki is jutnak a kikötőpontonok és a veszteglő hajók és kikötő köteleik között, vagy a magas függőleges partfalak réseiben a partra (pl.: a néhol megmaradt lépcsőkre menekülnek vészhelyzetben), akkor is nagy forgalmú rakparti utak zárják el őket a várostól, hajójuk őrizetlenül marad a tárolásra teljesen alkalmatlan részeken.
Az áruszállító-hajók, „tranzit” jellegű útvonalaikon áthaladnak a belvárosi részek előtt, a városlakónak mozgó látképet mutatva és fordítva pedig: a hajók legénysége, ha ráér, gyönyörködhet a budapesti tájképben.
A FŐUTCA lehetőségéhez tehát új városi közlekedési rendszer - és főleg gondolkodás - kiépülésére lenne szükség. A budapesti belvárosi vizek ma a városi lakosság számára csak a látkép részeként szolgálnak (igaz, ez egyedülálló Európában), azon csak speciális felkészültséggel lehet kézi hajtású vízi járművekkel közlekedni, partra-szállni és vízre-szállni. A kajakosok-kenusok is inkább választják a városból kifelé a trélereken való hajószállítást a nyugodtabb vizekre, mint az átevezést és esetleg a zsilipelést , például a Ráckevei-Duna ágra igyekezve. A vízi sportok folyamatos kiszorulása a városi vízfelületekről hosszú évek óta folyik. A kis "rezervátumok" sem teljesen védettek, így a Római-parton, a Hajógyári-ágban és az Újpesti öbölben, de Szentendrei-Duna ágban is "jogilag szabályozottan" rendezetlenek a viszonyok, a motoros hajtású szabadidős sportok kisebb létszámuk ellenére is hatékonyan uralják a visszaszorulóban lévő vízfelületeket.
Mit kap a folyótól, és mit tud adni a folyónak a város?
A városi folyó "üzleti terve":
A folyó tehát beérkezik a városba, majd áthaladva rajta, távozik. Rajtunk múlik mit kezdünk a jövőben ezzel a térrel, energiával, szépséggel és főleg lehetőséggel, az Európával is összekötő természeti jelenséggel. Kiderülhet ugyanis, hogy van-e identitásunk, intenzívebb területi azonosulásunk a Dunához, tudunk-e rendszerben gondolkodni, döntéseket hozni, vagy csendesen nézzük, "hogyan úszik el a dinnyehéj" ....
Végül egy javaslat: mivel a tervezéskor a vízi sportok, a kajak-kenu sport által felhalmozott tudás, a szervezeti és módszertani kultúra jól integrálható és allokálható, erőforrásként felhasználható a fejlesztések során, kérjük tehát azt igénybe is venni.
A Magyar Kajak-Kenu Szövetség bekapcsolódott a munkába, a www.dunamunkacsoport.hu honlapon - elektronikus üzenő táblánkon - megtalálhatók a modellszerű projektjavaslataink, illetve a Szövetség keretein belül már dolgozik a Duna Munkacsoportunk is, amelynek a Duna-stratégia és Akcióterv kapcsán célja és feladata a "vízről érkezők" nézőpontjának megjelenítése a fejlesztési tervekben.
