Épül a XXI. századi Budapest. Vitatott, vitathatlan jó épületekkel, mint a MÜPA, vagy a CET és vitatatlhatanul rossz épületekkel, mint a díszletszerű Nemzeti Színház. A díszleteket lebontják. Vagy nem? Valahogy nem tudunk igazán örülni egy új épületnek, közösségi térnek. Az átkosban, a sokat és jogosan szidott szocializmusnak nevezett társadalmi formációban megépült egy szálloda, akkor a pestiek célpontjává vált azt megnézni. Amikor felépült az Erzsébet híd, büszkék voltunk a modernitására.
Duna part - 2002
Kicsillan Budapest esti fényeiben a MÜPA ékes lilás megvilágítása. Bár addigra a modern múzeum a LUMU hivatalos nevén Ludwig Múzeum termei már bezárnak, de ekkor nyílnak meg a művészeti élet új terei. A világhírűvé vált hangversenyterem és a világhírű táncművészeket befogadó színház. Az épület sajátos tömbje nélkül nem képződne tér a városnak ezen a pontján. Csak az üresség venne körül. Tere van egy embernek, egy fának és épületnek. Az ürességnek nincs térhatása. 
Duna part - 2005
Még nincs is készen, de a Dunáról nézve máris magával ragadó élmény a CET épülete a kortárs építészet híveinek. Én éppen a Dunáról egy motorcsónakból kaptam az utolsó benyomásomat az épülő CET-ről. A szárazföld felöl kevésbé bontakozik ki a nagy bálna, mint a víz felöl. Az „üvegbálna”, amely formájában a Central European Time rövidítéséből eredő CET névre is utal a valamikori közraktáraknak ad új életet, a 31 000 nm-s új épületben. A Duna felőli szárnyban éttermek és kávézók, velük szemben könyvesház, galériák, iparművészeti és designüzletek, delikátesz-boltok épülnek. A létesítmény működtetésének kulcsfontosságú kérdése, hogy milyen funkciók kerülnek a nagyterembe. Az itt és a hátsó teraszon zajló majdani kulturális események hozzájárulnak majd Budapest kulturális városfejlesztési terveinek megvalósulásához.
Duna part - 2010
Neked melyik tetszik jobban? És miért az?
