Olyan volt a Margit híd átadásának estéje, mintha egy vadiúj hidat avatnának. Kígyózó kocsisorok, türelmetlen autósok, izgatott járókelők. Kár, hogy tűzijáték nem kísérte a ceremóniát.
Persze, biztos tök jó, hogy újra át lehet kocsival menni, nem kell kerülgetni, meg gondolkozni, hogy akkor most Árpád vagy Lánc. Bár én egyáltalán nem közlekedem kocsival a városban, nagyon felhergelnek a dugók, és a hídon én eddig is minden további nélkül átjutottam vagy villamossal vagy busszal vagy gyalog. Szerettem, hogy nem volt forgalom a Szent István körúton, nem kellett folyton a száguldó kocsikat figyelni, egészen más hangulatú lett a Jászai. Azt hiszem, leggyakrabban ezt a hidat használom, hogy átjussak Budára (na meg persze vissza), és például imádtam éjjel vagy ködben átvillamosozni, egyszerre volt misztikus és félelmetes korlát nélküli, építkezés halommal teli híd. (Nem is értem, hogy nem zuhant be senki? Vagy csak erről nem szóltak a híradások?!) Persze volt, hogy utáltam, hogy le van zárva, nyáron szinte lehetetlen volt eljutni a Sport Uszodába, vagy kimenni futni (hacsak nem az Árpád híd felöl közelítettük), komoly logisztikai fejtörést okozott, hol lehet rámenni a hídra vagy éppen nem, és merre lehet haladni az építkezés miatt.
Azt mondjuk nem értem, hogy a híd közepén miért nem áll még mindig meg a villamos, ami ebben a szép időben külön zavaró, mert ugyanúgy torlódik a gyalogos forgalom, és a biciklisek sem tudnak normálisan haladni. A gyalogosok és a biciklisek még mindig csak „ketrecben” haladhatnak, így a híd átadása, nekünk, autó nélkül közlekedőknek, nem sokban lett más.
Titeket mennyire érintett a híd átadása? Vártátok? Vagy már el is feledtétek, hogy valaha autóval is át lehetett jutni?
